Hat eljött a mi idönk is. Jelenleg babát várunk es nagyon boldogok vagyunk.

Hihetetlen ez az egész, egyszerre sokkoló és egyszerre csodálatos. 

Az elözö írásomban a gyermekvallalasrol irtam. Ugy ereztem, hogy tul sok az altalanositas ebben a temakörben es jo erzes volt kiirni magambol a latottakat / hallottakat.Azt meg tavaly irtam, amikor meg csak tervben volt a baba. Most pedig mar itt van a pocakomban. Ez ismet egy teljesen mas szemszögböl mutat ra erre a temara.

Tudtam mindig, hogy majd egyszer szeretnek gyereket, es azt is, hogy szeretnem tovabb adni azt a sok jot, amit en is kaptam a szüleimtöl.

Most, hogy bennem növekszik ez a kis elet, annyi gondolat cikazik nap mint nap a fejemben. Mikor kiderült, hogy babat varunk, elöször sokkot kaptam, hiszen akkor tudatosult, hat akkor ez most mar tenyleg elesbe megy. Örömmel meseltem el a ferjemnek a jo hirt, aki szinten nagyon boldog volt, szinte alig fogta fel. Miutan kicsit lenyugodtam, ott volt az oriasi boldogsag, es elöször hallani a szivdobogasat az ultrahangon 6 hetesen, leirhatatlan elmeny volt.  Az elejen ott volt a bizakodas, hogy minden rendben legyen vele, egeszseges legyen, es, hogy ne legyen semmi baja, föleg a 12. hetig. Aztan egyre jobban nött, es az orvosunk mindig mondta, hogy egeszeseges es jol van, en megis annyira aggodtam, hogy tenyleg jol van-e.

Ahogy nött a pocakom, ugy valt egyre tisztabba az erzes, anya leszek. Az elejen szinte nem is mertük magunkat meg beleelni, ha szabad igy fogalmazni, mert tulsagosan is izgultunk, hogy valami törtenhet. Persze igy is törtenhet barmi, de tenyleg idö kellett, hogy elhiggyük, hogy egeszseges a magzat. Jelenleg a 27. hetben vagyok, es mar egeszen biztos, hogy egy kislanyt hordozok a szivem alatt.

Mint ahogy az elözö irasomban mar irtam, semmi sem tökeletes, ugy maga a terhesseg ideje sem. Hiszen ott vannak a hormonalis valtozasok, az elejen a rosszullet ami engem szinten megtalalt eleg sokszor. A hormonjaim neha meg mindig tombolnak, de megis a kellemetlen „tünetek” ellenere is, ez egy igazan csodalatos idöszak.

Amikor elöször mozdult meg, rendesen megijedtem. Elöször meg kellett szoknom, hogy igen-igen tenyleg van odabenn valaki. Sokat beszelgetünk vele, es simizzük a pocakot. Soha nem lattam meg a ferjemet ilyen boldognak, es azt mondjak en is kivirultam.

Mar fejtegettem a gyermekvallalas temanal, hogy miert is szeretnek gyereket, amiben teljesen biztos voltam. Miota itt van Eli baba a pocakomban, azota csak meg erösebb lett ez az erzes.

Termeszetesen tudom, hogy nem lesz egyszerü mindig. Nem tudom, hogy jo anyuka leszek-e, es, hogy a ferjem jo apuka lesz-e. (bar nagyon remelem) De sok minden mas biztos. Szeretnenk neki tovabbadni azt a sok szepet es jot, amit mi is megkaptunk a szüleinktöl. Mindig arra fogunk törekedni, hogy boldog felnötte cseperedjen. Biztositani szeretnenk neki a biztos jövöt. Szeretnenk, ha lehetösege lenne arra, hogy tanulhasson, utazhasson, vagy csak szimplan megvalosithassa önmagat. Mindenben tamogatni fogjuk öt. Ha nem is leszünk / lehetünk majd mindig mellette, szeretnenk ha tudna, hogy rank mindig szamithat.Tudom, hogy nem vilagot fogok azzal megvaltani, hogy megszületik egy gyermek, hanem a gyermekeink eletet, es jövöjet szeretnem boldogga tenni. Ez szamomra mindennel többet er.

Ahogy azt mar irtam egyszer: „A rengeteg szep emlekkel szeretnek majd elmenni, es ugy, hogy tudom, hogy csodasat alkottunk. Mert azok lesznek, barmilyenek lesznek is. Kis csodak, akikert erdemes lesz elni.”

Paran kommentaltak a „Gyermekvallalas” cimü irasomhoz, erre szeretnek meg reagalni. Ugy erzem nem ertettek meg amire utalni probaltam, es amire ki akartam lyukadni. Nem itelem el azokat, akik nem szeretnenek vallalni gyermeket. Azert irtam le a velemenyemet, mert nem ertettem meg azokat az indokokat amikkel erveltek az emberek emellett. En az irasom vegen hosszan leirtam miert szeretnek gyereket.

Van aki azt irta, hogy mert elvezni probalja a parjaval eltöltött idöt az rossz es önzö? En azt irtam, hogy szerintem mindket oldal önzö valamilyen modon, tehat az is aki nem vallal es az is aki vallal gyermeket. En 12 eve vagyok együtt a parommal, joban rosszban es szerencsere meg volt az idönk, hogy kihasznaljuk kettesben az idöt. Most jött el az idö, amikor ugy ereztük, hogy mar lehetnenk egy kis csalad. Van akinel nem jön el ez az erzes, csak kesöbb, vagy egyaltalan nem. De ez nem gond.

En nem tudnam maskepp elkepzelni az eletet. Persze, hogy ott van bennem a felelem, es az aggodas, hogy te jo eg, nem leszünk többe ketten, hanem mar harman, es hogy ugye rendben megy majd –e minden? Semmi sem tökeletes, igy tudom, hogy az elejen, idö kell amig összeszokunk, es kialakul egy kis rendszer a közös eletünkben.

Az viszont biztos, hogy jelenleg maga vagyok a nyugodtsag megtestesitöje. Hihetetlen, hogy a szervezet mennyire vedi a babat. Egyszerüen nem tudom magam felidegesiteni magam semmin komolyabban, es mindent nagyon nyugodtan es kimerten gondolok at. Persze vannak erzelmi hullamzasok is, akkor kijön minden, aztan 10 perc mulva mintha mi sem törtent volna. (Köszönet a ferjemnek, hogy eszmeletlenül jol kezeli az ilyen helyzeteket, es tulajdonkeppen az egesz eddigi idöszakot, egy kincs :)) 

Visszaterve a kommentekbe, van aki azt irta, hogy az az önzöseg, ha valaki gyermeket szül egy ilyen vilagba. Ezt a nezetet sosem ertettem meg. De minden velemeny velemeny ugye. Ha jol belegondolunk a vilagbol a gyermek föleg amig kicsi azt eszleli amit mi hagyunk neki eszlelni. Mi tanitjuk meg neki az elejen, hogy mi a jo es mi a rossz. Igen ezen a vilagon rengeteg rossz es szörnyü dolog van. Ezt mar irtam korabban is, de nagyon halas vagyok a szüleimnek, hogy gyerekkoromban nem szembesitettek mindenfele rossz es szörnyü dologgal. Persze mindezt ugy mondom, hogy gyerekkent engem is ert az oviban, vagy iskolaban negativ elmeny, es erzekeltem a rossz dolgokat. De nagyobb erejü dolgokkal epp eleg volt kesöbb szembesülni, de erettebb fejjel mar jobban fel is fogtam a dolgokat. Szoval szerintem mi magunk igenis kepesek vagyunk egy jobb vilagot teremteni a gyermekeink szamara. Ha csak otthon a gyerek ugy nö fel, hogy boldog mar megerte,mert szamara az egy jo vilag volt/lesz. 

Volt egy szemely, aki jelezte, hogy az irasom vegere kicsit elvakitott a rozsaszin köd. Hat lehetseges, de egyebkent en ilyen vagyok, szeretem a dolgokat erzelmes oldalarol latni, es neha igy ömlesztve kijön belölem. Az ekezetekert pedig tenyleg bocsi, de nemet laptopom van nemet billentyüzettel. (igen, tudom, hogy at lehet allitani magyarra ;))

Önmegvalositassal kapcsolatban is irt valaki, tehat hogy valaki csak azert vallal gyermeket, mert nem tudja maskepp megvalositani önmagat. Igen vannak ilyenek, es olyanok is, akik nyomas hatasara, vagy "nincs mas lehetöseg" hatasara, vagy esetleg "mentsük meg a hazassagunkat" neveben vallalnak gyermeket.

Szerintem attol, hogy valaki azoknak a neveben beszel, akik szivesen vallalnak gyermeket, meg esik bele egyböl ezek közül az egyik lehetösegbe.

Az viszont igencsak sajnalatos, hogy a gyermek mellett nem hagy az ember idöt önmaganak megvalositasara.

Sokat hallom mar most, hogy juj itt a veg, nem lesz semmire sem idötök mar, egyfajta folytonos panaszkodas jön egyesktöl, ami engem nem megijeszt, hanem inkabb elszomorit.

Marmint azok az anyukak es apukak panaszkodnak igy kb - legalabbis utobbi tapasztalataim szerint - akik folyamatosan a neten lognak, es napi 10 posztot osztanak meg a nagy semmiröl Facebookon. Tehat ha tenyleg nem lenne idejük, akkor biztos vagyok benne, hogy nem posztolgatnanak, hanem inkabb aludnanak, vagy a gyerekkel, haztartassal, stb. foglalkoznanak.

Erdekes ez az egesz. Ket veglet volt eddig, az egyik aki szerint minden szep es csodalatos, a masik aki szerint totalisan megvaltozik az eletünk, de nem jo ertelemben.

Persze, hogy megvaltozik az eletünk, hiszen lesz velünk egy gyermek, akiert egesz eletünkben felelösek leszünk. Igen az elejen kevesebb lesz az idönk barmilyen mas elfoglaltsagra, es kevesebbet talalkozhatunk valoszinüleg a baratainkkal. (Bar elegge elkoptak a baratok, mar eddig is, es akik maradtak azok szerencsere meg fogjak erteni.) Dehat ez teljesen logikus, az a gyermek meg nem tud magarol gondoskodni, igy termeszetesen nekünk kell. Kesöbb pedig ugyanugy el fogunk menni nyaralni, ugyanugy lesz idö minden masra is, csak majd maskepp osztjuk be az idönket mint eddig. Persze mar legtöbbször nem kettesben leszünk, dehat ez volt a terv, szoval ezen nem fogunk meglepödni. Az elejen persze biztosan furcsa lesz :)

Igy összefoglaloan mindig is az arany közeput hive voltam.

Alig varom, hogy megismerhessük Öt, aki minket valasztott szüleinek. Olyan kivancsi vagyok milyen lesz, alig varom, hogy megszamolhassam a kis ujjacskait, es megnezhessük, na vajon kire hasonlit jobban. Persze a legfontosabb, hogy egeszsegesen szülessen meg, es ne legyen semmi komplikacio.

Mar csak röpke harom honap, es izgulhatunk, hogy mikor rohanhatunk a korhazba a "kis csomagunkkal".

Varjuk Öt :)

Nemreg felfigyeltem egy erdekes facebook oldalra, amelynek a neve "Gyermekmentes Övezet" es celcsoportja, akik tudatosan valasztottak a gyermekmentes eletet...Elöször azt hittem, hogy ez csak valami vicces oldal, ami humorosan mutatja be azokat akik gyereket vallalnak illetve azokat is akik nem szeretnenek vallalni. Voltak vicces posztok ez teny, de javareszt tevedtem.

Sajnos eleg komoly es durva dolgokat irogattak a tagok, mint peldaul a gyerek vallalas csak szaporodas, csak egy projekt. Ami a legdurvabb volt, az az, hogy volt aki azzal illete , hogy egy örökös hazugsag es "kenyszer egy eleten at", "folyamatos belsö feszültseg".

Nagyon meglepett az ilyen es ehhez hasonlo leirasok olvasasa. Legszivesebben leirtam volna a velemenyemet, de rajöttem, hogy nincs ertelme, hiszen mindenkinek meg lehet a maga velemenye. Nem szeretnem megvaltoztatni masok velemenyet. Igy aztan ez a tapasztalat is sokat segitett megerteni, hogy hogyan gondolkodnak azok, akik tenyleg inkabb gyermek nelkül akarjak leelni az eletüket.

Sokan azt irjak, hogy gyermek mellett nem maradna penzük elmenni nyaralni, nem tudnanak megvenni uj autot, hazat stb. 

Na de tenyleg erröl szol ez az egesz? A penzröl? 

Szerintem szegeny csalad is elhet gazdagsagban es gazdag csaladban is lehet szegenyseg...

Nagyon szomoru, hogy a gyermekvallalast azzal belyegzik meg, hogy akkor egyböl nem lesz a parnak se ideje, se elete, se penze. Persze megertem ha valaki, azert nem vallal gyereket,mert tenyleg nincs penze, es fel, hogy nem tudna eltartani, es azokat is megertem, akik azert nem vallalnak,mert örökletes betegseg hordozoi, es felnek, hogy tovabbadnak a betegseget.

Na de miert allitjak be a gyerekvallalast ennyire negativan? Masfelöl meg sok helyen csak azt olvasni , hogy a gyerekvallalas csupa öröm es kacagas. 

Nem ertem ezeket az altalanositasokat, hiszen a mindennapos eletünkben sincs olyan, hogy minden tökeletes, vagy minden szuper, vagy hogy szimplan minden rossz. 

Ime egy kep amely karikatúraként mutatja be a gyermeket vállalókat :

Szoval azert ne vallaljunk gyereket,mert eltünnek az erdök,mert a hulladeklerakok zsufolasig telnek, es azert vallaljunk mert aranyosak? Mindket erveles furcsa, es nem teljesen jogos, hiszen ha a kontrat nezzük akkor csupa altalanositas. Ha egy gyermeket vallalunk peldaul akkor nem sok, es azzal atlagosan nem fognak jobban eltünni az erdök, föleg ha tudatosabban vasarolunk ruhakat, es jobban odafigyelünk ra, hogy mennyi papirt hasznalunk. A hulladek ellen is lehet tenni, es az hogy mar sok ember el a földön arrol nem az az egy gyerek fog tenni, hanem azok az orszagok, ahol csaladonkent 4-5 vagy meg több gyermek születik. Raadasul meg lehet tanitani a született gyermeknek, hogy mi a jo es mi a rossz. Lehet kis helyen is lakni, es Europaban pont az a baj hogy a születesi rata nagyon alacsony. Nem nalunk vannak a problemak...A masik oldalról nézve pedig, hogy ha valaki csak azert vallal gyereket es csak ezzel tudja megindokolni, hogy jaj de aranyos akkor az is eléggé furcsa :) 

Ettől függetlenül elfogadom mindkét félvéleményét, de szerintem van egy arany közeput.

Másrészről ha úgy vesszük ha valaki nem akar gyereket akkor az ugyanolyan önzö, mint az aki akar.

Mindenki maga dönti el, hogy mit szeretne, de ha mar ervel, akkor olyan erveket vegyen indokoljon, amiknek nyomos oka van. Ilyen volt peldaul a betegseg, vagy hogy tenyleg nincs valakinek penze stb. De nem hiszem, hogy ilyenkor azt kell nezni, hogy mar tul sok ember van a vilagon, ezert nem vallalok inkabb egyet sem. Ismerek olyanokat, akik kijelentettek, hogy ök nem akarnak gyereket, de kerek perec megmondtak, hogy azert nem,mert ök magukkal akarnak foglalkozni, es egyedül bulizni, elvezni az eletet felelösseg nelkül.

Itt jön be az igazsag...A felelösseg es lekötöttseg nelküli dolog. Valoszinüleg ezek azok a meghatarozo dolgok, amik sokszor közbejönnek, es amik miatt inkabb nem akarnak vallalni az emberek gyereket.

Hasonlo a dolog a hazassagnal is, de erdekes, hogy ott is ugyanugy el lehet valni, es ha mar csak egy papir, akkor miert ne lehetne meglepni? Ez is oda-vissza dolog. Ilyenkor szoktak nekem mondani, hogy jaj mert a valas az sokkal macerasabb..Igen miert? Egy szakitas hosszu evek utan kevesbe az? Ha valaki nagyon ugy erzi lehet csinaltatni hazassagi szerzödest amiben a vagyont is elosztjak ahogy szeretnek, ugyhogy a valas sem lesz "macerasabb" mint egy sima szakitas...Ezek a szerintem igazan fontos dolgok nem ezen mulnak.

Sajnos ugy erzem, hogy ezek az ugymond "hagyomanyok" mint, a hazassag egyre jobban elvesznek a vilagban. Pedig tulajdonkeppen a hazassagnak oriasi eszmei erteke van. Mielött megkerte a ferjem a kezem, en is azt hittem, hogy jo nekünk papir nelkül is, az tenyleg csak egy papir, stb. Aztan rajöttem, hogy ez egy gyönyörü dolog, hogy megmutatta es elmondta azt, hogy velem akarja leelni az eletet, es nem felt ezt a csalad es a barataink elött is elmondani meg egyszer az esküvön is. Az esküvö maga pedig egy csodalatos nap, ami mindenkinek kivanok, hogy egyszer megadasson. 

Visszaterve a gyermekvallallasra, termeszetesen ez nagyobb dolog, hiszen felelösseget vallalunk valakiert egy eleten at.

Azok az emberek, akik ugy erzik, hogy ez teher, vagy hazugsag esetleg feszültseg egy eleten at, most mar latom, hogy tenyleg jobb is, hogy nem vallalnak gyermeket, hiszen a gyermek csak nyüg lenne szamukra, amit csak sajnos a gyermek sinylene meg. 

Mindket dolog önzö, hiszen valahol szeretnenk , ha maradna belölünk valami ezen a vilagon, ha valaki tovabbadna azt amit mi kepviselünk. De az szerintem önzőbb, ha nem merünk bevallalni felelösseget es inkabb csak magunkkal törödünk.

Szerintem meg lehet oldani, hogy gyermekkel utazzunk, eljünk es tovabbra is elvezzük az eletet. Mindenben meg lehet talalni a középutat. Persze semmi sem tökeletes, es ez sem csak arrol szol, hogy minden rozsaszin, es babaillatu. De ugy gondolom, hogy mindannyian egy eleten at tanulunk, es jo dolog tovabbadni a szeretetünket es tudast valakinek, aki majd talan ugyanezt fogja tovabbadni az ö gyermekeinek is. De ha megsem az sem baj, mert en legalabb tudni fogom, hogy mindent megtettem azert, hogy Neki jó elete legyen.

 Szamomra azert fontos a gyermekvallalas, es azert szeretnem, ha lenne ket gyermekünk a ferjemmel,mert szeretnem azt a sok jot es szeretetet tovabbadni, amit en gyerekkoromban a szüleimtöl kaptam. Szeretnem nekik megtanitani, es mutatni a sok szepet es jot, es szeretnem megmutatni nekik, hogy leteznek rossz dolgok is,de szeretnem, ha tudnak, hogy mi mindig ott leszünk nekik, mint ahogy nekünk is mindig ott vannak a szüleink. Szeretnem, es arra fogok törekedni, hogy boldog felnötte cseperedjenek, es meg jobb eletük lenne, mint nekünk, jobb emberek lehetnenek, mint mi. Biztositani szeretnem nekik a biztos jövöt, es hogy sokat utazhassanak, es tanuljanak, es hogy egeszsegesen es tudatosan eljenek. Szeretnem, hogy a gyermekek altal egy jobb jövöt teremtsek. Tudom, hogy nem vilagot fogok ezzel valtani, az ö eletüket szeretnem szeppe tenni. A rengeteg szep emlekkel szeretnek majd elmenni, es ugy, hogy tudom, hogy csodasat alkottunk. Mert azok lesznek, barmilyenek lesznek is. Kis csodak, akikert erdemes lesz elni <3 

Azt hiszem itt az ideje a köszönetnyilvanitasnak...

Ahhoz, hogy erthetö legyen, hogyan is jutottam el idaig, leirom az elözmenyeket. Gyerekkorom csupa pozitiv gondololatokkal, elmenyekkel teli volt. Ezt a szüleimnek köszönhetem, akiknek nagyon halas vagyok, hogy tulajdonkeppen „burokban” nöttünk fel a testveremmel. Vannak akik ugy gondoljak, hogy mar gyerekkorban, tapasztalni kell a gyerekeknek az elet rossz dolgait is. En a magam neveben nagyon halas vagyok a szüleimnek, hogy ettöl megkimeltek, hiszen kesöbb is eleg volt ezeket a dolgokat megtapasztalni es nem ereztem, hogy korabban kellett volna tudnom a vilag negativ dolgairol...

Mindig is arra buzditottak, hogy barmi is törtenjek van kiut, es soha ne adjam fel.  Miutan elvaltak egy vilag omlott össze bennem. Csak kesöbb valt igazan erthetöve, hogy mennyi mindent meritettem es tanulhattam ebböl az idöszakbol es a csalodasbol. Aztan elköltöztem otthonrol es ez nagyon jo hatassal volt szamomra. Megtanultam ertekelni, hogy ami addig teljes egyertelmü volt, mar többe nem volt az. Rengeteg csodalatos, vidam, boldog elmennyel lettem gazdagabb, es voltak persze szomoru dolgok, es jo par csalodas is. Igyekszem a rossz dolgokbol es csalodasokbol eröt meriteni, ami persze nagyon nehez. Az elet megy tovabb, mennie kell tovabb. Az utobbi idöben eszrevettem, hogy mennyire szerencses vagyok amiatt, ahogy gondolkodom. Erre mint fent mar irtam nagy hatassal volt a gyerekkorom is. Nagyon sok negativ, irigy es örök boldogtalan emberrel talalkoztam az elmult idöszakban. Ezek az emberek direkt es indirekt is nagyon nagy hatassal voltak ram.

Rajöttem, hogy mennyire kepesek vagyunk elteröen gondolkodni. Vajon ezek az emberek miert mason vezetik le a sajat problemajukat? Vajon mi tette öket ilyenne? Sokszor tettem fel ezeket a kerdeseket, hiszen nehez volt ezeket figyelmen hagyni. Nem szabad hagyni, hogy minket is lehuzzanak a gondolkodasmodjukkal. Ami persze nagyon nehez... Ezek a kerdesek persze inkabb költöiek maradnak, hiszen nem lehet öket megvaltoztatni es nem is kell.

Na de vajon mitöl lehetünk igazan boldogok? Szerintem a boldogsag neha csak egy pillanat ami elillan. Hosszutavon a boldogsagunkat mi iranyitjuk, mi döntjük el igazan, hogy boldogok leszünk –e vagy sem. Persze vannak pillanatok amikor nem tudunk, es nem is lehet boldognak lenni. Nem elhetünk ugy, hogy minden nap arra gondolunk, hogy az az utolso, de neha erdemes megallni egy pillanatra es köszönetet mondani mindazert, ami minket boldogga tesz.

Ezt szerettem volna most tenni.  Igy hat köszönet azert , hogy tudok örülni az apro dolgoknak. Köszönet azert, hogy meglatom a rosszban a jot. Köszönöm a csodalatos ferjert, aki mindig es mindenben tamogat. Köszönet a csoldalatos csaladert. Köszönet azert, hogy arra neveltek, hogy ha mar egy valami jo dolog törtent veled aznap, akkor mar erdemes volt felkeni. Köszönet a baratokert, akik igaz hogy kevesen vannak, de annal többet ernek. Köszönet, hogy olyan emberekkel vagyok körülveve akik boldogga tesznek. Köszönet, hogy azok akik szeretnek, aggodnak ertem. Köszönet azert, hogy vannak dalok amik inspiralnak. Köszönet azert, hogy ha valakira ramosolygok, visszamosolyog ram. Köszönöm, hogy erzem, hogy fejlödöm. Köszönöm, hogy kepes vagyok mar bizonyos dolgokra nemet mondani. Köszönöm, hogy az evek soran, a szetszortsagom es naivsagom sokat fejlödött, de persze van meg mit tenni. Köszönöm, hogy mar kepes vagyok megvedeni magam. Köszönöm a csalodasokat, es a koppanasokat, mert kepes voltam belölük tanulni. Köszönöm a szomoru pillanatokat ,mert olyankor latom at a legjobban a fontos dolgokat. Köszönöm, hogy biztos labon allok a földön. Köszönöm, hogy ÈLEK.

Sokan sokfele okok miatt döntenek úgy, hogy külföldön probalnak szerencset. Van aki, azert  jön ki, mert szüksege van egy kis kiegeszitesre, az otthoni megelhetesehez kepest, esetleg meglevö hitelt kell fizetnie a hazara, es ezt probalja a külföldön megkeresett penzböl kamatoztatni. Vannak pedig olyanok is, akik teljesen elölröl kezdenek mindent külföldön. Ilyenek vagyunk mi is.  Persze ezen kivül meg rengeteg mas törtenet es ok is van, hiszen mindenki esete mas es mas. 

Ugy döntöttem leirom, hogy mi is a mi törtenetünk. 6 evvel ezelött ugy döntöttünk akkor meg a baratommal, hogy szeretnenk összeköltözni. Sorra vettük az összes lehetöseget, es mivel tini koromban egy diakcsere alkalmaval lehetösegem volt megismerni egy kicsit Nemetorszagot, mar regota benne volt a gondolataimban, hogy egyszer szeretnek szerencset probalni, itt kinn dolgozni es elni. A baratom nem tudta a nyelvet, igaz tanulta az iskolaban, de nem volt elegendö ahhoz, hogy biztosnak erezze a nyelvtudasat. Sokaig kellett öt gyözködnöm, hogy ha összköltözünk otthon, akkor csak alberletbe tudunk, illetve vehetünk fel hitelt, de nem nagyon lett volna tamogatasunk anyagilag, igy rajöttünk, hogy egy probat megerhetne ha megprobalnank külföldet. Akkor mindkettönknek biztos allasa volt, de hosszutavon nem lett volna fejlödesi lehetöseg. Igaz, hogy a csaladunk mindenben igyekezett tamogatni minket, de nem akartuk es nem is varhattuk volna el tölük, hogy ök inditsanak el minket , raadasul egyböl egy oriasi hitellel a vallunkon. Igy hat ugy döntöttünk, hogy megprobaljuk.  Eleinte babysitterkent akartam dolgozni, de szerencsem volt, es sikerült elhelyezkednem egy nagyobb vallalatnal.

Rengetegszer kaptuk az elejen a kerdest, hogy vajon, maradunk, vagy hazamegyünk majd egyszer? Az elejen inkabb kitertem a valasz elöl, mert en magam sem tudtam, hogy mi lesz. Hiszen meg nagyon az elejen jartunk, hogyan is tudtuk volna eldönteni, hogy maradunk-e vagy hazamegyünk, ha meg szinte semmi sem volt biztos. A masik, amit sokszor ereztettek velünk az pedig az, hogy szamunkra nem is fontos a csalad. Ez volt az a pont, amin a legjobban ki tudtam akadni, hiszen eppen, hogy a sajat csaladunk tamogatasa, es mi leendö kis sajat csaladunk miatt döntöttünk ugy, hogy messzire megyünk.

Belevetettük magunkat az itteni nagy eletbe..Nagyon kemeny volt az elsö ev,  ejszaka hordtunk ujsagot, az autonk többször is tönkrement, de nem adtuk fel. Az elejen olyan volt, mintha minden ellennünk szervezödött volna. Rengetegszer mondtam a ferjemnek, hogy tartsunk ki, meg lesz a gyümölcse. Szerintem ezeket a kezdeti idöket csak az tudja igazan aterezni, aki benne volt. Hiszen akik tenyleg teljesen ujra kell kezdik, azoknak a semmiböl kell lakast, berendezest, munkat szerezniük es szervezniük. Arrol nem is beszelve, hogy mennyi a papiros teendö az elejen. Szerencsere en tudtam mar akkor is nemetül, de rengeteg maszkalast, utanajarast jelentett mindaz, hogy idekinn hivatalosan el tudjunk indulni.

Egy evig Frankfurtban laktunk, ferjem tanulta közben egy nyelviskolaban a nyelvet. Hamar rajöttünk, hogy hosszutavon nem szeretnenk ott maradni. Persze indulasnak tökeletes volt, de mivel a munkahelyem is messzebb volt egy kisvarosban, igy egy ev utan költöztünk. Azt mondjak minden kezdet nehez...Nagyon halasak vagyunk a csaladunkank, akik az elejen minden erejükkel azon voltak, hogy el tudjunk indulni.

A segitsegek es tamogatasok ellenere az elsö ev nagyon kemeny volt. Sokszor mondtak nekem, hogy ne hajszoljam tul magam, vagy hogy vegyek egy kicsit vissza, de nem erdekelt. A nehezsegek ellenere furcsa, hogy egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy irany haza. Persze voltak bizonytalan pillanatok, hogy vajon, tenyleg jol döntöttünk? Tenyleg jo lesz igy nekünk ,es a csaladunknak is? Folyton arra gondoltam, hogy ha mar kijöttünk es megprobaltuk, ami mar tini korom ota az almom volt, akkor igenis adjunk bele mindent. A masodik ev sem volt egyszerü, de mar javult a helyzet. A harmadik evet mondhatom, hogy kezdtek rendezödni a dolgok, es mar nem kellett azon aggodni, hogy miböl es hogyan. Azota pedig kialakitottunk magunknak egy biztos teret. Van mindkettönknek egy jo allasa, a ferjem elkezdett egy autoszerelö kepzest, en pedig nagyon remelem, hogy hamarosan befejezem a gazdagasi föiskolat, amit szinten munka mellett csinalok.

Itt epitettük fel azt par ev alatt, amit otthon talan több tiz ev alatt lehetett volna csak. Igaz nincs sajat hazunk, de itt kinn amugy sem ez a lenyeg. Hanem hogy van egy biztos hattered, mellette el tudsz menni nyaralni, es a gyerekeidnek is biztositani tudod a jövöjet. Az elejen azert jöttünk ki, hogy segitsünk a csaladunknak, legfökepp azert is, hogy megmutassuk, hogy meg tudjuk csinalni. A baratok elkoptak, es nagyon kevesen maradtak meg, akikre igazan szamithatunk es ök is szamithatnak rank. A csaladunkkal viszont nagyon nagyon szoros lett a kapcsolatunk, es sokkal jobban ertekelünk minden egyes otthon eltöltött percet mint, elötte. Hogy haza megyünk –e? Igy hat ev utan biztosan jelenthetem ki, hogy nem szeretnenk haza menni. Most, hogy mar biztos minden körülöttünk nem megyünk haza, szeretnenk tovabb epitgetni amit itt elkezdtünk.

 Persze barmikor barmi közbejöhet, de itt epitettünk ki magunknak egy biztos otthont, vannak barataink, egy jo allasunk, szep környezet, raadasul a csaladbol a testveremek is mar itt laknak a környekünkön.  Minden egyes nap ugy telik el, hogy mar biztosan tudjuk, hogy nem megyünk haza. Ha esetleg igy is lesz akkor öregkorunkra, vagy ha esetleg közbejönne valami a csaladban, de remeljük nem igy lesz.

Nem erzem azt, söt mar az elejen nem ereztettek velem azt, hogy mas lennek mint a többiek. Sokat olvasok olyan emberekröl, akik azt mondjak, hogy öket itt soha nem fogjak elfogadni. Szerintem, es ezt sajat tapasztalatbol mondom, igenis lehetseges, hogy elfogadjanak minket a nemetek. A nemet barataim nagyon sokat segitettek nekem, es mindig azon voltak, hogy fejlödjek.  Az is nagyon fontos, hogy mi magunk ne erezzük magunkat kivülallonak, hiszen akkor a külvilag is annak fog minket latni.

Ha latjak, hogy valaki igyekszik, es mindent belead, akkor elfogadnak olyannak amilyen vagy. Ez pedig szerintem nem csak mas nepekkel van igy, hanem sajat anyanyelvü tarsaink köreben is. Nem az szamit , hogy honnan jöttel, hanem hogy mit teszel le az asztalra, es en ugy erzem, hogy Magyarorszaggal szemben, itt ez nagyon jol kivehetö. Ertekelik azt, ha igyekszel. Persze mindig is lesznek nehezsegek, es nem lehet itt sem mindent azonnal elerni. Ahogy mondani szoktak itt sincs kolbaszbol a kerites. Tehat nem azt mondom, hogy egy ev utan oriasit lehet ugrani. En azon a velemenyen vagyok, amit önmagamon is megtapasztaltam. Nekünk hat ev kellett, hogy bebiztositsuk magunkat annyira, amennyire szerettük volna. Persze meg igy is van mit tenni, es mindig is lesz, ilyen teren nincs megallas.

Nagyon sok csalodas, kudarc, de emelett rengeteg gyönyörü szep emlek es tapasztalat ert ez alatt a hat ev alatt. Ugy gondolom, hogy sokat tanulhattam ezekböl, es nagyon sokat segitettek abban, hogy rajöjjek, ki is vagyok valojaban, es mit is akarok elerni az eletben. De legfökepp arra tanitott meg ez az idöszak, hogy mik az igazan fontos dolgok szamomra.

En azt üzenem mindenkinek aki szeretne kiprobalni magat külföldön, hogy ne feljen,mert ha igazan szeretne valamit elerni, akkor az sikerülni fog. Ne adja fel, es idövel sikerülni fog.

Nos, nagyon sok velemenyt hallottam mar azzal kapcsolatban, hogy vajon mik az igazan fontos dolgok az eletben. Mindenkinek mas erröl a velemenye, hiszen mindannyian masok vagyunk es maskepp gondolkodunk. Mas dolgok fontosak szamunkra.

Nemreg kezdtem el olvasni a "So funktioniert die Wirtschaft" c. könyvet Norbert Häring.töl, (vagyis "Igy müködik a gazdasag"), amelyben, mint ahogy a cim alapjan is kiderül a gazdasagrol altalanossagban.

Nekem a sulihoz volt szükseges, hogy kicsit elmelyüljek a gazdasagi fogalmakban. Ettöl függetlenül mindenki figyelmebe ajanlom, hogy akar kicsit olvassanak utana az ilyen alap gazdasagi ismereknek, mivel olyan dolgokkal is talalkozhatunk, amiken nem gondolkodunk el nap mint nap, pedig reszesei a mindennapos eletünknek. En ugyan ezt a könyvet talaltam, de biztosan vannak magyarul is hasonlo kis összefoglalo könyvek, amik segitsegünkre lehetnek az alapok elsajatitasaban. 

Nagyon erthetöen elemez a szerzö minden fontos gazdasagi fogalom eseten, es nagyon jo peldakat emlit meg a mindennapi eletböl. Mar könyv elejen egy kiemelt tema az eletszinvonal. Tulajdonkeppen nem beszelgetünk rola nagyon melyen a mindennapokban, pedig nap mint nap azert dolgozunk, hogy elerjünk vagy fenn tudjuk tartani azt az eletszinvonalat, ami szamunkra a legmegfelelöbb. Persze, ami pedig meg fontosabb, hogy mi következik a különbözö eletszinvonalakbol.

Az eletszivonalat ugye ugy merik minden egyes orszagban, hogy a lakossagnak folyamatoan elemzik megnezik ugyanazon az idön belül a jövedelmet es termeleset, majd ebböl egy atlagot allapitanak meg.  De itt van ugye a bibi, hiszen ez egy atlag, benne van a legtöbbet keresö es a legkesevebbet keresö lakos is. Ebböl igy ugye eleg nehez megallapitani, hogy egy orszagon belül milyen is az igazi helyzet, es igy közel sem fedi a valosagot.

A könyv szerint mikor megneztek egy adott fejlettebb orszagban egy tehetösebb csalad boldogsagindexét egy tizes skalan 6-os eredmenyt kaptak, mig egy fejletlenebb orszagban,  szinten tehetösebb csalad boldogsagindexe szinten 6-es eredmenyt mutatott.  Mit is bizonyit ez a könyv szerint? Azt, hogy mindegy, hogy milyen orszagban elsz, es hogy mennyire vagy tehetös, egy bizonyos szint elerese utan, az emberek nem boldogabbak a masiknal. Tehat peldaul egy milliardos egy fejlödött orszagban nem boldogabb, mint egy milliomos egy fejletlenebb orszagban. Ez nagyon erdekes, hiszen ez azt jelenti, hogy ha valaki szegeny körülmenyek között el, es sikerül elernie azt ,hogy jo anyagi körülmenyek között eljen, es legyen penze egeszsegügyre,  a gyerekeire, es önmagara is, valamint legyen egy haza, autoja, es egy biztos munkaja, akkor szamara olyan elegedettseg valosul meg, ami feler azzal, mint amikor valaki mar milliomos nagysagrendü penzekben utazik. De hogy is lehetseges ez? Szerintem ugy, hogy ezek nagyon nagy ugrasok, hiszen, ha valaki a nyomorbol eri el azt, hogy biztositva lesz szamara egy biztos, es jo jövö , akkor az feler egy oriasi ugrassal az eleteben. Mig ha valaki milliomos, es ebböl milliardos lesz hirtelen, az szamara nem lesz akkora ugras, hiszen, mar a milliomossaganak köszönhetöen is megvolt szamara az a fajta biztonsag, amire szüksege volt. Tehat ez nem egy olyan nagy jellegü ugras es boldogsag erzet, mint mikor valaki a nagyon nagy szegenysegböl eri el a biztonsagos pontot, vagy ugyanazt a szintet.

A könyv szerint 5 fontos dolog van az eletben ami az emberek szamara a töketeles boldogsagot jelenti, ezek a következök:  jo szocialis kapcsolatok, tehat jo baratok es ismerösök; egy jo hazassag es tamogato csalad; egy kielegetö munka/hely; egeszseg es egy magas szocialis statusz. Ha ezek  körül mind adott, akkor nincs semmi kifogasolnivalo az ember eleteben. Erdekes, mert ezek tenyleg a legfontosabb dolgok, amik alapjan mint boldogok lehetünk. Ettöl függetlenül szerintem nem veletlenül kerül az utolso helyre a magas szocialis statusz, mert szerintem ez a legkevesbe fontos mind az 5 tenyezö közül. 

Erdekes,mert nagyon sokat gondolkodom ezen az utobbi idöben, es rajöttem, elertük a ferjemmel azt a bizonyos pontot, ahol azt mondhatjuk, hogy anyagilag biztonsagban vagyunk egy olyan szinten, ami elegendö ahhoz, hogy rendbe legyünk, es ne szenvedjünk hianyt semmiben. Ez volt az eleje ota a tervünk, hogy valaha elerjük ezt a szintet, es sikerült. Termeszetesen nem mondom azt, hogy nem lehetne jobb, hiszen jobb mindig is lehet, es erre törekedünk folyamatosan, hogy mindig  jobb legyen, es ujabb kihivasok legyenek szamunkra. Az is elöfordulhat, hogy elveszitjük egyszer az allasunkat, barmi benne lehet a pakliban. DE tudom, hogy kepesek lennenk ra , barmilyen nehez is lenne, ujra feltornazni magunkat.  Megvan ez a bizonyos pont, es raadasul, ez nem ment volna, az 5 pontbol egy csodas ferj egy tamogato csalad, baratok, egy kielegitö munka, es legfökepp egeszseg nelkül. Egyedül a magas szocialis statusz hianyzik a sorbol, de nem feltetlenül vagyom ra, ha majd idövel sikerül akkor termesztesen jo lesz, de az mar csak egy olyan plusz lesz, ami ugymond hab a tortan J

Mindezek összefoglalasa es a statisztikak alapjan, szerintem az elsö es legfontosabb az egeszseg.  Egyre jobban latom a könyzetemben is, hogy ha egeszseg nincsen, akkor semmi sincsen sajnos. A masodik pedig a csalad. Szamomra minden tovabbi pont csak egy plusz extra dolog. Vegül egy idezettel szeretnem zarni a sorokat, ami szerintem nagyon nagyon szep es minden benne, hogy szamomra mi  is az igazi boldogsag.

“ Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.” (Ralph Waldo Emerson)

Szamotokra, mik a fontos dolgok az eletben, mi jelenti szamotokra a boldogsagot?